A NAP MEGSZENTELÉSE

     A mennyországot nem álmodozással és tétlenséggel , hanem jócselekedetkkel és Isten kegyelmével lehet kiérdemelni . Azért int bennünket Szent Pál apostol : 

" Már itt az óra , hogy felkeljünk az álomból . 

Most ugyan is az üdvösség közelebb van hozzánk , mint amikor hivők lettünk . Az éjszaka előrehaladt a nappal elközelgett . Vessük el tehát a sötétség cselekedeteit és öltsük magunkra a világosság fegyvereit . Mint nappal , járjunk tisztességesen ; nem tobzódásban és részegeskedésben , nem bujálkodásban és kicsapongásban , nem civódásban és versengésben , hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust és ne gondozzátok testeteket vágyakozásra " . Róm . 13 , 11 .

 - S ebben az Úr Jézust kell követnünk , aki ezt mondta magáról : Nekem annak műveit kell cselekednem aki engem küldött , mig nappal vagyon ; eljön az éjszaka , midőn senki nem munkálkodhatik " Jn . 9 , 4

    Minden napot ki kell tehát használni , hogy jócselekedetekkel érdemeket gyűjtsünk magunknak az örök életre . Meg kell tehát szentelni minden napot . A napot úgy szenteljük meg , ha imádságunkat és  munkánkat Isten nagyobb dicsőségére végezzük . Minden nap alkalmas idő arra , hogy Isten meghallgassa kéréseinket és érdemül fogadja el cselekedeteinket. Azért mondja az apostol : " Ime most van az alkalmas idő , ime most van az ödösség napja " II . Kor . 6 , 3

   Ne múljék el azért egyetlen nap se , hogy imánkat és munkánkat Isten nagyobb dicsőségére  és lelkünk üdvére ne végezzük !

A végtelen szeretetben

A végtelen szeretetben

Mely kettejükből kiáradt,

Gyönyörűséges szavakat

Mond az Atya a Fiának.

Oly mélységesen gyönyörűt,

Hogy azt senki sem érthette,

Csak a Fiú, az élvezte,

Mint akire tartozott.

De amennyire megérthető,

Azt ilyképpen mondotta:

„Misem elégít ki, Fiam,

Mint csupán társaságod.

S ha van, ami kielégít,

Azt is Tebenned keresném,

Ki Tehozzád leghasonlóbb,

Az van leginkább kedvemre.

S aki hozzád nem hasonló

Bennem semmit sem találna

Tebenned van boldogságom,

Ó élete életemnek.

Fény vagy Te az Én fényemből,

Te vagy az Én bölcsességem,

Te vagy lényem tükörképe,

Kiben örömem telik.

Aki Téged szeret, Fiam,

Annak magam’ adom oda,

S szeretetemet irántad,

Magát belé helyezem,

Azért, mert ő azt szereti,

Kit annyira szeretek.”